Ma kitakarítottam. Függönyráncba

gyűrtem egy etűdöt neked, mint Eldé

a kávéházban ülve - talán ismered –

Gondoltam, örülnél, így a nagy

napon, ha ma kivételesen

tisztaság fogadna kívül – belül

Ön-kívület. Magázlak, látod?

Lelassítok, száguldjanak ma

mások, én 25 km / órával

érezlek, 25 perc, 25 nap, 25

élet, ráncokat rohannak belénk

az évek - (de még nem kés alatt),

csúcsokat döntenek, vagy ágynak

Téged.

Várj, mesélek egy történetet.

Írtam neked, ragasztanék is rá

bélyegnek kék eget, de a postán

megint sor van, molett hölgyek

csacska sortban kergetnek csekket,

levelet, expressz álmokat. Jövőre,

ha eszembe jut a dátum – újra

eléd tárom e nem hétköznapi

keddet, mely neked ma oly sokat

jelentett, de akkor majd térti-

vevénnyel adom fel, díszpapír-

ban, így biztosan megkapod.

(Vagy talán az ajánlott?)

Számot vetsz, és zöldet aratsz

- na jó, nem minden kedd ilyen

kegyes -, néha kévébe kötöd a

jövőd, és repülsz, s ha olvasol

a sorok között: jobb leszel, vagy

rosszabb. Nem kérem én, hogy

halássz a zavarosban, csak a

konklúzió végett említem:

„Ladies and gentlemen!

Fasten your seatbelts!”