"Cseh író, drámaíró, költő, esszéista. 1929. április 1-jén született a morvaországi Brünnben. Apja elismert zongorista és zenetudós, a Brünni Egyetem professzora volt. Kundera az egyetem előtt kétkezi munkásként és dzsessz-zenészként dolgozott. A prágai Károly Egyetemen zenetudományt, irodalmat, filmművészetet és esztétikát hallgatott. Elsősorban a reneszánsz nagyjai, Boccaccio és Rabelais, a huszadik századi írók, gondolkodók közül pedig Musil, Gombrowicz, Broch, Kafka és Heidegger munkássága volt rá nagy hatással. Tagja volt a Literarni Noviny és a Listy című irodalmi folyóiratok szerkesztőségének. 1948-ban más értelmiségiekhez hasonlóan lelkesen csatlakozott a kommunista párthoz, de miután tiltakozott a pártban kialakuló személyi kultusz ellen, 1950-ben kizárták a pártból. Miután 1952-ben diplomázott, a Prágai Film és Előadóművészeti Akadémián világirodalmat tanított. 1956-ban újra belépett a pártba.
Irodalmi pályafutása költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete meg is hozta számára az elismertséget. Első regénye, a Tréfa, melyben a sztálinizmus visszáságaival foglalkozott, 1965-ben látott napvilágot. A regény ifjú hőse, Ludvík Jahn tréfából egy képeslapot küld kedvesének, melyen többek közt Trockijt élteti. Csehszlovákia ortodox pártvezetése azonban nem ismerte a tréfát: Ludvikot kizárták a pártból, kirúgták az egyetemről, karrierje derékba tört. Regényével Kundera hatalmas botrányt kavart, és a párt tett is róla, hogy a Tréfa eltűnjön a könyvesboltok és a könyvtárak polcairól.
Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette el hőse sorsát. Kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és általában eltiltották a tanítástól, könyveit az összes könyvtárból eltávolították, és természetesen nem publikálhatott.
Második regénye, Az élet máshol van (1973) a publikációs tilalom miatt Párizsban jelent meg francia nyelvű kiadásban. Kundera művében a kelet-közép-európai társadalmakat elemzi. A regény főhősének életével és halálával Kundera egy szerencsétlen sorsú, hazugságban felnőtt generáció életét szimbolizálja.
1975-ben Kundera Franciaországba emigrált, ahol még ugyanabban az évben a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. Ebben az évben látott napvilágot a még 1972-ben Csehszlovákiában írt Búcsúkeringő című regénye. 1979-ben A nevetés és felejtés című regénye miatt a cseh kormány megfosztotta állampolgárságától. 1981-ben megkapta a francia állampolgárságot.
Franciaországban ezután folyamatosan jelentek meg művei. Az 1982-ben megjelent A lét elviselhetetlen könnyűsége című regénye a kelet- és a nyugat-európai élet minőségének különbözőségét világítja meg sajátos nézőpontból. A regény főhősnője, Sabina miután nyugatra emigrált, és ott biztos egzisztenciát teremtett magának, hirtelen szenvedni kezd a lét elviselhetetlen könnyűségétől. Az 1986-ban megjelent, francia nyelvű esszéit összegyűjtő A regény művészete című esszékötetében Kundera az írásról, a regényről vallott viszonyáról számol be. Figyelmeztet, hogy a kötetet ne tekintsük többnek, mint 'egy gyakorló regényíró vallomásának'. Kundera első francia nyelven írt regénye, a Halhatatlanság 1988-ban látott napvilágot. A kilencvenes években két regénye jelent meg, a Lassúság (1994) és az Azonosság (1998).
Kundera ma feleségével, Vera Hrabankovával Párizsban él. 2000-ben jelent meg legújabb regénye, a Nemtudás."