Mintha nem vettem volna észre
Blaskó Tímea 2012.10.02. 00:25
Úgy tettem, mintha nem vettem
volna észre, hogy hagytad magad.
A paplan alatt zavartan levetkőztem.
Persze nem a gátlásaimat,
érdekes, kicsit sem voltam ideges.
Pedig nem szeretem a testemet.
Derékszögben hajtott ruháim
az ágy szélére tettem, rendben.
Jobb kezed a ball mellemen,
ez is rendben. Kérded: jó-e.
A testem, bársony: miattad
éreztem egy percre benne
jól magam.
Aztán én érintlek. Csendes vagy.
Akár egy gyermek, aki új játékot kap,
megborzong benned a kíváncsiság.
Magadhoz szorítva, nyitott szájjal alszol.
Átrebben egy álom nyugodt arcodon.
Egy lány szépségét öltöd meztelenségedben
magadra. Kint elered az eső.
Tudom, hogy szereted. Csordultig
telt felhő vagyok kedvedért.
Szép vagy. Mintha eddig nem vettem
volna észre, hogy ez nem is te vagy,
csak képzelem azt, hogy talán igaz.
Egész éjjel ébren néztelek. Álmodban
fogtad a kezem. Elérzékenyültem,
mennyi lágyság van ebben a félig
öntudatlan mozdulatban.
Csak fekszel mellettem, én meg,
mintha nem vettem volna észre,
hogy ez a szerelem, elengedem a kezed.
Másnap álmos és bizonytalan vagy.
Becsukott szemeid nem tárod ki,
ahogy a szíved sem, ha minden igaz:
nem akarod. Túl bonyolult, s nem is
érted a nőket saját bevallásod szerint.
Én meg úgy teszek, mintha nem
vettem volna észre, hogy ez a Te
belső tengered, és csak az a biztos,
hogy a rajta tomboló vihar a Te
nyugalmad. Gomolyos rétegfelhő
vagyok kedvedért.
|