|
rövid távíró akarok lenni
Blaskó Tímea 2009.12.19. 08:38
Nehéz meghatározni miért és főképp mióta. Talán a „létre hozás” élményéért. Az illúzióért, hogy mégsem hiába történt annak a két sejtnek a találkozása azon a májusi éjszakán. Azóta engem a bizonytalanság öl meg. És téged? Vérvételre is azért nem megyek, mert nem viselem el azt a 24 órát, amíg az eredményre várok. Inkább rád, akkor nem érdekel, ha kell.
Szerencsés vagyok, hogy a cigiről leszoktam. A májam is örül, hogy távol tartom magam a szenvedélyektől, kiváltképp, ha károsak. A fogam se fáj (most éppen) semmire. Futok, papíron hetente háromszor öt kört az iskola mögötti salakos pálya körül. A második kör felénél kezd el szúrni a lépem, a harmadik kör elején már csak kapkodom levegőt, s látom a testem lomha zihálását kívülről. Vicces: a környéken álló három panel háztömb lakói helyében mind este halálra röhögném magam jelentéktelen elszántságomon, és azonnal dietetikust meghazudtoló magabiztossággal gyártanék elméleteket arról, hogy miért is nem működik ez így...Vas Ica, unatkozó Cindy, Béres kisasszony, Norbi túrórudi update, akár mit is jelent. Akkor inkább a zsírleszívás.
Gondolkodtak már azon, hogy miért éppen ezt a sportot választották, amit űznek (milyen jó szó, űznek, űzött vad, (k)üzdelem)?
A futás az ilyen, úgy értem érdekes a választás szempontjából. A Napjaink rohanó világában...kezdetű mondatokat nagyon szeretem, meg a menedzser betegség kifejezést is. Felgyorsult, információs társadalom, felületesség, időzavar, megoldás: a futás. Valaki elől, vagy után? A legjobb technikát kell kidolgoznom. Laza izmokkal, egyenes gerinccel. Nem menekülve a problémák elől, de nem is árral szemben. Elegánsan zörgő csontokkal, mint Cervantes lovagjának Rosinantéja. Nyihogva ezért azért néha. Elszántan, öntudattal, szemellenző nélkül. Egyelőre rövidtávra edzek, sprintelek, ha nagy a baj, jobb félni... Aztán jöhet a váltó. 4x100. majd meglátjuk, megbízom-e magamban a végére, meg lesz-e belőlem ütőképes csapat. Vajon mire fog fájni majd a fogam?
Nincs még itt a környezettudatosság ideje, környezet tudattalan vagyok. Nem is értem a szavakat igazán: unió, igazság, szelektív szemétgyűjtés, figyelem, energiatakarékosság, tisztelet, környezetszennyezés.
Egyszer úgy esett, hogy két évesen nem vittem ki a bilit a szobából dolgom végeztével annak ellenére, hogy édesanyám megkért rá. Ebből igen nagy vita kerekedett a kedves anyósával - akit előttem csak Piroskának hívták, hogy szidhassák anélkül, hogy tudnám, kiről beszélnek, persze, tudtam), aki egészen más nevelési elveket vallott, mint anyám. Azóta is szaroznak egymással. Azóta érzem magam egyedül. Fejem felett veszekednek azóta is. A megfigyelők, rendszerek olykor cserélődnek, az anyag is elfárad néha, de igazából, minden cselekedet mozgató rugója a fekália marad. Mondhatnám: szar ügy.
Író akarok lenni. Szeretem a nyelvet, meggondoltan beszélni, beszéd közben gondolkozni. Meg a lebbencslevest. Más minőség, értékrend, választás. Az írás: szórakoztatás. Még izzadok, és edzek. Most rövidtávra. Olvasnom kell sokat, mielőtt írni kezdenék, bemelegítés – úgy tetszik, vagy inkább előjáték, így talán élvezetesebb. Inkább az utóbbinál maradok. Talán sosem megyek tovább ennél a pontnál. Talán egyszer elérek a csúcsra. Nem bánom, ha kapcsolatom plátói marad önmagammal a közeljövőben, aztán majd meglátom, leszünk-e környezettudatos, szelektív középtávírók, én és én. mi együtt...
| |