Úgy tettem, mintha nem vettem

volna észre, hogy hagytad magad.

A paplan alatt zavartan levetkőztem.

Persze nem a gátlásaimat,

érdekes, kicsit sem voltam ideges.

Pedig nem szeretem a testemet.

Derékszögben hajtott ruháim

az ágy szélére tettem, rendben.

Jobb kezed a ball mellemen,

ez is rendben. Kérded: jó-e.

A testem, bársony: miattad

éreztem egy percre benne

jól magam.

Aztán én érintlek. Csendes vagy.

Akár egy gyermek, aki új játékot kap,

megborzong benned a kíváncsiság.

Magadhoz szorítva, nyitott szájjal alszol.

Átrebben egy álom nyugodt arcodon.

Egy lány szépségét öltöd meztelenségedben

magadra. Kint elered az eső.

Tudom, hogy szereted. Csordultig

telt felhő vagyok kedvedért.

Szép vagy. Mintha eddig nem vettem

volna észre, hogy ez nem is te vagy,

csak képzelem azt, hogy talán igaz.

Egész éjjel ébren néztelek. Álmodban

fogtad a kezem. Elérzékenyültem,

mennyi lágyság van ebben a félig

öntudatlan mozdulatban.

Csak fekszel mellettem, én meg,

mintha nem vettem volna észre,

hogy ez a szerelem, elengedem a kezed.

Másnap álmos és bizonytalan vagy.

Becsukott szemeid nem tárod ki,

ahogy a szíved sem, ha minden igaz:

nem akarod. Túl bonyolult, s nem is

érted a nőket saját bevallásod szerint.

Én meg úgy teszek, mintha nem

vettem volna észre, hogy ez a Te

belső tengered, és csak az a biztos,

hogy a rajta tomboló vihar a Te

nyugalmad. Gomolyos rétegfelhő

vagyok kedvedért.