cefetül dühös vagyok magára.
nézzen csak rám: ön miatt ülök
itt gyáván, a meghalástól félve
és bőgök, mert egyáltalán nincs
kedvem elfogadni, hogy ezt meg
merte tenni velem.

napok óta csőtörés van nálunk.
harmadnapja rövidre zártak
a falban a vezetékek. az elázott
könyvek a polcon meg attól félnek,
hogy kivágom őket a pillangózó
betűik miatt a csukott ablakon.
jobb nekik nélkülem.

ön tudja mi a depresszió?
én eddig nem.
kicsit olyan, mint az élet,
csak nincs a végén happyend.
írhatott volna magának
nekrológot mielőtt, hogy
szokjam a halála gondolatát.
eljöhetett volna velem a temetésre,
aztán gesztenyemézes teázhattunk
volna egyett a régi szép időkön
heverészve egy bevállalós dunaparti
padon, hogy meg ne hűljünk-,
láblógásztunk és világot váltottunk
volna, ahogy szoktunk, csípőből,
hülyülve, halálkomolyan és pengeélen.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.01.18. 21:11 blaskotimea nemis volna. cefetül.