"valami sróf elveszett.
már odafelé sem volt,
vagy visszaúton lehetett,
semmit oszt,
alig szoroz.

megfestettek, mérnek épp.
szita-szita ködök.
fázom.
és ott a nagy egyedülben
számolom magam,
minden porcikám,
és mindig más jön,
sose, ami kell.

mondják,
lapra szerelve megvagyok,
csak az inger lassú bennem,
tán egy hét múlva mást mutat.
magam kontrollja önmagam.

addig meg szorongok és iszom,
ilyen férfiasan hisztizek.
lépek, torpanok.
csak óvatosan,
ahogy pók mászik a falon.

és lajstromozom az ujjaim sorba,
egyes, kettes, hármas, négyes,
ötös, hatos, hetes, hétes…
kettő maradt, nem lesz tíz."

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés