megintvers
Blaskó Tímea 2007.10.02. 15:43
A volt biztonságos, megint, mert
Ismerős, s megszokottan szeret,
Nem furcsán, kiszámíthatatlanul,
Vagy vakmerőn.
A magasba csábulunk, mert inger-
Szegény (oppure túl dús) itt lenn a környezet,
Táncolunk kötélen, és egymás idegein
(a hálót néha elfelejtjük kifeszíteni).
Egyensúlyoz bennünk a magány,
(és szenvedély). Két karját haránt
Kitárja, lélegzet visszafojtva penderül,
Lenéz, majd flegmán legyint:
„A szokásos történet megint.” Három
Félkörös ívjáratodban a piszmogás,
Gauss görbék bucskáznak fel s alá,
A porondon egy ajándék ló nyerít.
Fuldokolsz, tompa puffanással
Érnek földet benned a csillagok,
Kezd elegem lenni abból, hogy
Megint vers vagy, ha tombolok.
|