Tulajdonképpen kezdhettem

volna magammal valamit eddig is,

de nem tettem mást, csak míg

a „soha többé” a csontjaiban

mórikált, sikerült minden

terhet félvállról vennem,

(lám a présnek púp alakja lett)

de ebbe inkább nem mennék bele,

mivel nem biztos egyáltalán,

hogy sár, amibe lépek, és jó, ha tudom,

hogy nem mindegy, milyen a minta,

csak hasonlatos, vagy olyan, mintha

mindig várnék valamire,

végül is csak bambulok,

„nézem a semmit”, egy ideje

magamat várom jégert szürcsölve

a távolsági buszvégállomáson.

Mindeközben te, a bajnok,

 „valójában, igazából” csak

játszod, hogy „eladható a portéka”

(jó szó), lubickolsz benne,

neked nyolc, hogy mainstream

vagy egy csepp flow, esetleg

chanel, amelyben norma jane.

„Megsúgom”, a császár csak akkor

meztelen igazán, ha szemeid levetkőztetik.