Ha ez kell, hát legyen: tanuljon meg újra
élvezni e fuldokló éjjelen, elfojtott hold
világítson gumiszobát, csillagok mosdassák
távolságukban bánatát,  

legyen alteregó a magány, vagy egy kabát, 
s mi kitesszük a szűrét, érezze otthon magát,
fúrja ölébe fejét a megváltó „válj el” 
(kérem, bocsásson meg a pongyolaságért) 
ön lehetne az  etalon, mint a danubius, sláger

rádi-  jó, megkaptam végre, mint Tilos az Á-t, 
igen, uram, ez itt egy kupleráj, ahol romlatlan 
a remegés, rongyos kis ponyva a múlhatatlan 
szerelem, és tudja mit, uram, nálam mindenki,
mindenki megfizet naponta egyszer legalább.