Majd fentről lenézel, mint

mikor lelépés előtt a gyalog-

átkelőhely csíkjaira szögezett

árnyalak eggyé válik a beton

fekete fehér sávjaival - átsegít

a jobb és bal felé biccentő izmok

rutinja, (másra ne számíts),

mirelit sólet, mindennapi eper

fagyi illat így késő tavasszal,

csúcs, unatkozás, és késés,

szomorkás zsongás, hogy

nem sietsz már sehova,

fejedben kétségbeesés

töredékeket nyomnak el

a napok, mint egy csikket,

a sorok ma szórakozottan,

de nem szórakoztatóan

zsibongnak odabent. Lelépnél.

Egy közúti baleset végzetes

kimenetele megmentene.