Nem is vagyok. Te találtál

ki magadnak egy unalmas

félórában, (biztosan)

szorongtál akkor (is),

lábadat lógatva

a gesztenyesoron.

Szemedben negyvenegynéhány

éved tévedése tép sebeket,

sorszámot (a neurológián).

Szeretném tudni,

hogy tartod életben

érzéketlen emberséged?

(és vajon miért vagyok én itt,

ha nincsen rám szükséged.)

vérköreidben

kergetőzik magány, nikotin, mi

egymás-t látjuk, amikor másra

nézünk hirtelen

túl lassan apad ma a délután

megint a billentyűre hamuztál,

este akarsz valami mélyet,

telefon, gyorsbillentyű, (félek).

Iszol még egy akármit,

keresed a betűk közé rejtett

véget.

Igazán tudhatnád már,

mennyire hasztalan keresni

itten bármilyen miértet.