egyszer csak betoppantál.

emlékszem, mert allűrök nélkül,

meglepődtem.

drámaiságod betöltötte az

amúgy nyolctól négyig irodát,

mintha fuvallat, nem tudom.

értelmüket vesztették a sémák,

az agyonhasznált, marginális szavak.

egy éve már, hogy megtörténtél velem.

azóta megszerettem a közhelyeidet.

túlzások, dühkitörések, depresszió.

széles a repertoár.

van múltunk, szoktad mondani.

néha eszembe jut az első, premier pillanat,

amikor még nem tudtam, nem értettem,

amit most már igen:

akkor és ott nem történt semmi mágia.

önmagad jöttél, egyszerűen, készen.

a férfi, aki új szerepet keres:

én, hálás közönség, befogadtalak.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.