gyerekkoromban sohasem vertél.
csak malmozás, vagy feketepéter
közben kaptam tőled ki, de hidd el,
jobban fájt, mintha nyaklevest.
tanulj meg veszteni!
jelentem, anya, megtanultam.
a leckét is, pedig sokat adtál
- főként a látszatra. megváltoztál.
ma már lágy hatvanas vagy, apával
estére toleráns. a második műszak után
a fáradtság oltja el benned a lámpát.
a jövő vaksötét, hát szöszmötölsz,
imádkozol - nem sietsz sehová.
lemondtál rólam. elvtelenül simulsz
az összekuszálódott pillanatokba:
(már én sem tudom követni ki kivel)
nem bogozol ki, nem nyesel.
bántalak. alig látsz. megbocsátasz.
olyan lettem, mint te ennyi idős
korodban: lúzer, pedig lézer akarok
lenni, hogy meggyógyítsalak,
nyerőszéria, első pofon, amit az élet
mikor engeded ezt meg, anya?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó