Józanság
(04.09.15.) 2005.09.04. 11:59
Már nem érzek, csak hagyom,
hogy belém hulljon minden,
ami volt, esztelen – bénán,
míg meztelen tested illata
belém hatol, s te némán
motozol bennem, de elvesztél,
pedig voltál nyugtalan fény,
végtelen hitbe őszülő ihlet,
varázsütésre lopott vallomás.
Nem kell több képzelt kereszt –
cseppenként adagolt békülő
fájdalom bennem az elmúlás,
bárhová indulok nélküled,
a világ ránca takarja arcom,
belőlem a félelem menekül:
legyintéssé lényegült
mozdulatlanságod
végül mégis megöl.
|